Isten Izráel megváltója

43 ¹De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! ²Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. ³Mert én, az ÚR vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted. ⁴Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. ⁵Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet, és napnyugatról összegyűjtelek. ⁶Ezt mondom északnak: Add ide! – és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld széléről, ⁷mindenkit, akit rólam neveztek el, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam.

Istenen kívül nincs más szabadító

⁸Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, pedig van füle! ⁹Gyűljön egybe minden nép, jöjjenek össze a nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk, hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van! ¹⁰Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz! ¹¹Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. ¹²Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én hirdettem, nem valami idegen isten. Ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok. ¹³Ezután is csak én leszek! Nincs, aki kezemből kiragadjon, ha én cselekszem, ki másíthatja meg?

Isten utat készít népének a pusztán át

¹⁴Ezt mondja az ÚR, megváltótok, Izráel Szentje: A ti érdeketekben küldök Babilonba, letöröm az összes zárat, a káldeusok pedig jajveszékelnek. ¹⁵Én, az ÚR vagyok a ti szentetek, Izráel teremtője, a ti királyotok. ¹⁶Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, ¹⁷aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses: ¹⁸Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! ¹⁹Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. ²⁰Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, ²¹a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.

Izráel hűtlensége

²²De nem engem hívtál segítségül, Jákób, nem értem fáradoztál, Izráel! ²³Nem nekem hoztál bárányt égőáldozatul, véresáldozataiddal nem engem dicsőítettél. Nem én voltam, akinek ételáldozattal szolgáltál, nem én voltam, akiért tömjénezéssel fáradoztál. ²⁴Nem nekem vettél drága pénzen jó illatú nádat, nem engem árasztottál el véresáldozataid kövérjével. Bizony, nekem csak vétkeiddel szolgáltál, énértem csak bűnökkel fáradoztál. ²⁵Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. ²⁶Panaszod van ellenem? Akkor törvénykezzünk! Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad! ²⁷Már ősatyád is vétkezett ellenem, és szószólóid elpártoltak tőlem. ²⁸Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit, hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izráelt.

Jeruzsálem megaláztatása

22 ¹Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment? ²Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! A halálra sebzetteket nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el. ³Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak. ⁴Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van! ⁵Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé. ⁶Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad. ⁷Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt. ⁸Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát, ⁹meglátjátok, mily sok rés van Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét. ¹⁰Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok, hogy megerősítsétek a várfalat. ¹¹Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti! ¹²Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre. ¹³De csak vigasság és öröm van! Marhát vágnak, juhot ölnek, falják a húst, isszák a bort: „Együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!” ¹⁴Kijelentette nekem a Seregek URa, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt, amíg meg nem haltok! – mondja az Úr, a Seregek URa.

Sebná helyett Eljákím lesz az udvarmester

¹⁵Így szól az Úr, a Seregek URa: Menj el az udvarmesterhez, ehhez a Sebnához, a királyi palota gondnokához, és mondd: ¹⁶Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot! ¹⁷Pedig keményen megragad téged az ÚR, és messzire elhajít. ¹⁸Csomóba göngyölít, és labdaként elhajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, oda kerülnek pompás szekereid, te, urad házának gyalázata! ¹⁹Megfosztalak tisztségedtől, kidoblak az állásodból. ²⁰Azután Eljákímot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá, ²¹palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. ²²Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki. ²³Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget; ott lesz a díszhely atyjának házában. ²⁴Őrá aggatják atyja házának minden ékességét, utódait és leszármazottait, minden apró edényt, a tálakat és mindenféle korsót.
²⁵De így szól a Seregek URa: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik. Megmondta az ÚR!

Tírusz és Szidón pusztulása

23 ¹Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nem maradt egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik. ²Némuljatok el, tengerpart lakói, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert, ³a nagy vizeket! A Síhór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, és ő volt a népek vásártere. ⁴Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat! ⁵Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak. ⁶Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, tengerpart lakói! ⁷Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék? ⁸Kicsoda döntött így a koronás Tíruszról, melynek kereskedői vezérek, és kalmárjait tisztelik a földön? ⁹A Seregek URa döntött így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön. ¹⁰Műveld meg földedet, Tarsís leánya, mint a Nílus völgyét, mert nincs többé kikötő! ¹¹Kinyújtotta kezét a tengerre az ÚR, megrendítette a királyságokat; elrendelte Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit. ¹²Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadni, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj csak át Ciprusra, ott sem lelsz nyugalmat! ¹³Íme, a káldeusok országa! Még nem is létezett ez a nép, mikor Asszíria kiépítette Tíruszt a hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, romhalmazzá tette! ¹⁴Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek! ¹⁵Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja: ¹⁶Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!
¹⁷Hetven év múlva az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén. ¹⁸De keresete és bére egyszer még az ÚR szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizgessék, hanem azoké lesz ez a kereset, akik az ÚR színe előtt laknak, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözhessenek.

Isten ítéletet tart a világ fölött

24 ¹Az ÚR elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit. ²Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgálóleány, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós. ³Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. – Az ÚR jelentette ki ezt az igét. ⁴Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt. ⁵Gyalázatossá tették lakói a földet, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget. ⁶Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, úgyhogy csak kevés ember marad. ⁷Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak. ⁸Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó. ⁹Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza. ¹⁰Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni. ¹¹Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság. ¹²Pusztán maradt a város, romhalmaz áll a kapu helyén. ¹³Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek. ¹⁴Azok hangosan ujjonganak az ÚR fenségének, kiáltoznak a tenger felől: ¹⁵Dicsérjétek ezért Keleten az URat, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein! ¹⁶A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók! ¹⁷Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója! ¹⁸Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki a veremből kimászik, kelepcébe jut. Megnyílnak odafönn az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. ¹⁹Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! ²⁰Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé. ²¹Azon a napon megbünteti az ÚR az ég seregeit odafönn a magasságban, és a föld királyait a földön. ²²Összegyűjtik őket, ahogy a foglyokat gyűjtik a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. ²³Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek URa lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőség ragyog.

A megváltottak hálaéneke

25 ¹URam, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot. ²Mert kőhalommá tetted a várost, az erődített várat romhalmazzá; a bitorlók palotája nem lesz város, soha többé föl nem épül! ³Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa. ⁴Mert erős vára vagy a nincstelennek, erős vára a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben – mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar, ⁵mint hőség a szikkadt földön. De te megalázod a harsány bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.

Isten lakomát készít a Sionon

⁶Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborral, zsíros, velős falatokkal, letisztult újborral. ⁷Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. ⁸Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az ÚR! ⁹Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Móáb megaláztatása

¹⁰Mert az ÚR keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák. ¹¹Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az ÚR megalázza gőgjét, hiába csapkod a kezével. ¹²Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

KNB SZIT STL BD RUF KG